Miért nem fogadjuk el a segítséget?

Segítség. Nem értem, miért nem kérünk belőle! Miért kell mártíranyának lennünk? Miért nem tudjuk a segítséget elfogadni? Ne adj Isten, segítséget kérni mástól? Attól kevésbé lennénk jó anyák, ha belátnánk, hogy van olyan helyzet, amikor jól jön a segítség? És persze máskor, meg arról panaszkodunk, hogy milyen nehéz nekünk, hogy senki nem adja át a helyet a buszon stb.

Az imént az egyik plázában történt velem: Egy olyan üzletben voltam éppen, ahova csak lépcsőn lehet lejutni. Előttem a sorban volt egy anyuka pici babával (kb. 2-3 hónapos lehetett a picur). Mózeskosaras babakocsival voltak, csak ketten. Amikor végeztek, és láttam, hogy Anyuka készül fel a gyerekkel a lépcsőn felajánlottam, hogy szívesen segítek felvinni neki a babakocsit. Én egyedül voltam ott, gyerekek nélkül. És hát emlékszem még arra az időre, amikor én nagyon örültem ilyen helyzetben, ha valaki felajánlotta (sőt volt, hogy meg is kértem direktbe valakit).

Meglepett Anyuka válasza: "Nem kell!" Nagy nehezen felcipelte, de a picur, majd kiröpült belőle (a mózesben ugye még biztonsági öv sincs!), majdnem vissza is estek a lépcső tetejéről, de egy férfi elkapta kérdés nélkül a babakocsit.

Az az igazság, hogy nem először fordul velem elő. Ha látok egyedül babakocsis anyukát a villamoson, metrón stb, akkor sokszor felajánlom a segítségemet. Eddig kb. 10-ből 1 anyuka fogadta el. És nem értem, miért?

Anyukák! Anyának lenni nehéz! Jó Anyák vagytok, attól még mert elfogadtok segítséget, vagy néha kértek segítséget! Egy óriási kihívás a Picurokat gondozni, nevelgetni, terelgetni! Nem mártír anyára, meg tökéletes, egyedül is mindent megoldok anyára van a gyermekednek szüksége! Hanem egy boldog, kiegyensúlyozott Anyára!

És a mai sem vette el a kedvem, holnap is fel fogom ajánlani a segítségemet, bízva abban, hogy lesz Anya, aki értékeli, vagy legalábbis elfogadja! Mert Anyának lenni nehéz, de ha körbenézel és nyitott vagy találsz/találhatsz segítséget! 

Csodás napot!

Mea